"Minden nap �gy m�lik el,

Hogy egy �jabb leck�t kell megtanulnom.

Elmulasztott lehet�s�gek,

Jelzik,mi lenne a dolgom.

Nem ismerem az �letet �gy,ahogy a feln�ttek,

Csak ahogy egy kamasz,egy gyerek.

A dolgokr�l,amiket m�g nem l�ttam,

N�ha nem tudom, mit jelentenek.

Ma a szerelemr�l tanultam,

�s a f�jdalomr�l.

Egy ember igazi arc�t nem ismered,

M�g nem ford�t h�tat neked.

Nem l�tom �t a szerelem �rtelm�t,

Vagy azt,hogy mi�rt nem lehet igaz soha.

Annyi mindenben elbizonytalanodtam,

Pedig azt hittem nem vagyok ostoba.

Azt is bonyolultnak tal�lom,

H a j�t a rosszt�l megk�l�nb�ztessem,

Ilyen korban ez term�szetes,

Hisz annyi mindent f�lre�rtzettem.

Ki kell t�rn�m ebb�l a pokolb�l,

T�l kell l�pnem a s�relmeimet,

szembesz�llva m�sokkal,

�s meg�rtve, az �let mit �zen.

Nem tudom,hogy k�l�nb�ztessen meg a j� bar�tot a rosszt�l.

M�sokt�l tudod meg,h akinek hitt�l,

R�lad, val�j�ban mit gondol.

Amikor a t�k�rbe pillantok,

Olyasmit l�tok, amit nem szeretn�k,

F�lelmet a d�nt�st�l, a visz�lyt�l,

Amit ink�bb feledn�k.

Ha mkinek �t kell esnie

A szenved�sen �s a f�jdalmon,

Ha meg�rtik s�relmeik ok�t,

Az k�l�n jutalom.

Ha elviselik a s�ly�t,

F�lelmeiknek,

Tudj�k, mi�rt j�,ha

Szem�k k�nnyel tellik meg.

A feln�ttek tudj�k, milyen , ha van

Szerelm�k, bar�tjuk, s gondolom, j� nekik.

De mi�rt olyan kegyetlenek,hogy

Azt mondj�k, ezek a legszebb �veink?"

                                  -Marissa Roche-